a vasárnapot a telkemen töltöttem, tavaszi munkálatokkal. idén, egy holló (család) költözött az erdőbe. köszöntött illendően, miközben a kezeim közt morzsoltam a földet. Holló, drága Holló! J
feltétel nélküli szeretet járta át a lelkem.
édesapám is velünk volt. négyesben voltunk a fiaimmal. kötekedett, fenyegetőzött, mocskolódott. a létező összes fegyvertárát felvonultatta ellenem, az elképzelésem ellen. hagytam, had dühöngje ki magát. nem vitatkoztam, bólogattam, hogy lássa hallok mindent.
hazafelé az autóban ismét rázendített. ideges volt, „harapott”. felsóhajtottam és szívből, nyugodtan, békével, beszélni kezdtem hozzá. minden támadást szeretettel reagáltam le. miután kiszállt a kocsiból a fiaim lenyűgözve mondták, hogy egy ilyen anyukáért mindent érdemes megtenni. hallották, érezték az egész beszélgetést. érezték a különbséget és mellém álltak. úgy győztem, hogy nem is háborúztam. igaz a szüleim ezt még nem látják… este kaptam egy telefont, melyben közölték, hogy eladják a telküket, mely szomszédos az enyémmel (ezért vettem anno meg a telket, hgoy majd egyszer dupla telek lehet az enyém). a közlemény egyértelműen zsarolásba ment át, - arról szólt, hogy tőlem, a döntésemtől függ, hogy eladják-e….
fáj, amiért ezt teszik. másnap kimentem újra a telekre és figyelni kezdtem a szomszédos telket, úgy néztem, méregettem, hogy már nem tartozik a jövő képemhez, valaki másé egy idegené.
a meditációkat gyűröm újra intenzíven. a hétfő különösen intenzív volt (talán a napkitörés miatt is) napi két három meditáció …
képek jelentek meg előttem. egy gyönyörű nő, angyali minőségben, olyan színű ruhája volt pont mint a sárkányom. áttetsző, vízszerű, gyémánt fényű, arany hímzéssel a mellrészen és a ruha alján.
szemek, arcok villannak be … egy sötét labirintus képe, melyből előjönnek a szemek és az arcok. azt érzem nem lényeg milyen szemek és arcok ezek. valamikor ezek a szemek és arcok is én voltam.
egy másik meditációban kérem a szellemeket, hogy a hatalmamat tanítsák meg használni. azt mondják, magamon tudom kipróbálni. hatalmas tűz lobog a szokott helyünkön és ott ülnek mind hárman körülötte, én pedig állok (még férfiként – ezek szerint az az út amit legutóbb mutattak még nem ért véget) előttem a tűz mellett fekszik egy test. közelebb hajolok és azt látom, az is én vagyok. gyógyítsd meg, mondják a bölcsek. (örülök! hisz ez összecseng azzal amit Holló mondott a Mamácska alatt…)
nézem a testet és az átlátszóvá válik, röntgen szemem lesz … látom a derekában van egy nagy szürkés feketés kő szerű valami. vedd ki belőle mondják. jobb kézzel nyúlok be a testbe és megfogom a valamit. nagyon szorosan fogja át a csigolyákat, mint egy polip… ha erőszakkal venném ki, sérülne a gerinccsatorna. gondolkodok, mit tehetnék. gyengéden húzom innen onnan, de nem enged. kajánul nevet rám a valami. áááá!! szóval beszélsz hozzám?! kérdezgetni kezdem. érzem az őszinte szeretet lesz a megoldás … a megszabadítás.
hálásan megköszönöm a tanítást, a tapasztalatot és kérem engedje el a lumbális csigolyákat. de nevet újra és mondja, hogy még maradni akar, jól esik neki kapaszkodni. közben többször bevillan az édesapám arca, kevereg a három részre szakadt magyarország képével … nem foglalkozom ezek miértjével, mert ez most nem fontos. most csak a valamivel kell törődni, hisz ott a kezemben, amivel benne vagyok a testben. körbe nézem, keresek rajta szépséget, amit még nem vettem észre, hogy még inkább szerethessem. nem látom rendesen, hisz azon a részen ahol erősen kapaszkodik, a gerinc csigolyák takarják. elmondom a valaminek, hogy mit tapasztalok, és váltok … hízelegni kezdek neki. elmondom, milyen szép a felülete, egyenletes, hogy kecsesek a karjai, mellyel kapaszkodik, kár, hogy az arcát nem láthatom, mert takarásban van. a hízelgő szavaim lazítják a szorítását, a karjai egyenként elengedik a csigolyákat és külön életre kelnek… szinte táncolnak a szavaim hallatán.
ohh, milyen szépen, kecsesen mozogsz. ideje, lenne szabadnak lenned. mondom neki. régóta fogódzkodsz itt, biztosan jó érzés mozogni. látom tetszik ez neked is. gyere táncolj egyet itt a kezemben én pedig vissza adom a szabadságod cserébe.
a valami átmászik a kezembe. nem túl jó érzés ez. hidegség, ridegség érzés van a kezemben … táncol, és boldog a valami. kiveszem a kezem a testből és óvatosan felemelkedek a térdelésből. megállok a tűz előtt és figyelem ahogy táncol … most vissza adom a szabadságod, és a kezemről egyetlen mozdulattal belerázom a tűzbe. sisteregve tisztítja meg a tűz és miközben porrá ég, vékony síró hangot hallat. megköszönöm a tűznek amit értünk tett és visszatérdelek a test mellé. látom a jobb csípőjét. kezembe veszem a forgó részt. nyújtani kezdem a combcsontot és mint az agyagot formálom a fejecset … nem tudom most folytatni a műveletet, vissza hív a meditáció. szóval ez a medvehatalom, a gyógyító sámánasszony.
ezt tettem földi síkon is, először magamon kellett dolgoznom, sokat tapasztalnom, aztán lehetett másokon…
hamar elaludtam estére.
álmomban egy túrán voltunk a csapattal. Torda tesó, vele megy mindig a „viaskodás”. Nem értem mi ez???!! már megint a Torda, vagy még mindig a Torda. (elengedtem az őszi cserkút után … pedig az első tipiben is láttam. dühös voltam rá, amiért nem akar. akkor mondtam neki, hogy szarok a tüzére… :-) )
előzmény:
a legutóbbi Mamás találkozásnál, megint láttam őt mint férfit akivel dolgom van. közben szemben ültünk egymással és azt éreztem piszkálódik velem. amikor a vizet nyújtottam felé, erősen mosolygott rám és kérdezte és még? és még ott volt bennem, hogy Torda dolgunk van… a párod vagyok. de nem engedtem ki. nem akartam újra kellemetlen helyzetbe sodorni sem magam, sem őt.
nincs és még. lóditottam. újra kérdezte: és még? zipzár a szám, nincs és még. mondtam újra.
no ezek után bökött csak igazán. a legdurvább az volt, hogy este felé megérkezett Andi is a kuckóba. mézes-mázos volt a viselkedésük. színházi. nekem szólt. eleinte azzal magaráztam magamnak, hogy ezt csak én élem meg így, ezen a szinten, de Judittal hazafelé az autóban kibeszéltük a történteket és ő is ugyan ezt látta. Torda menekül az Andiba…
azon gondolkodom, van-e közép út? lehet- e úgy teljesíteni egy szolgálatot, hogy ne sérüljön a tesókám házassága. megmaradjon a kecske és a káposzta is. ahhoz, hogy egy sámán támogatást kapjon egy sámánasszonytól … elengedhetetlen a női megvilágosodás? megkaphatja e Anditól az intim szférát, tőlem pedig a spirituális nem e világi részét. így a szellemek is elégedettek lehetnének, és Tordának sem kellene tovább menekülnie, nekem meg bújkálnom.
nos és akkor az álom folytatása. szóval túrázni volt a csapat. pár asszonnyal előbb mentünk a szállás helyünkre, ott vacsorát készítettünk és befűtöttünk a csapatnak. miután mindenki megérkezett és megvacsorázott, beszélgetni kezdtünk a nagy asztalnál. Torda pedig cinkelt. félre érthetetlen módon cinkelt. nem böktem vissza egyszer sem. egyre feszesebbé váltam és egyszer csak nem bírtam tovább! patakokban rohan végig a könny az arcomon és kirohantam az udvarra. Torda utánam. a havas udvaron elbújtam a fenyők közt és ő keresett. szembe találkoztunk az egyik fenyő mögött. mosolygott rám, előttem lebegett Andi, Torda helyzete és hátrálni kezdtem. nagyot lépett felém és szorosan magához ölelt. itt ért véget az álom, jött a reggeli ébredés.
viszonylag korán lefeküdtem és a fejemre tettem a fejhallgatót, peyote indián zenét hallgattam.
igyekeztem ráhangolódni a zenére azonban eleinte nehezen ment.
az indiánok közt, a tűznél találtam magam. nem történik semmi.
néznek, figyelnek engem. nő vagyok. érdekes most már így látni magam a látomásokban. furcsa, szokatlan. 
kérem őket segítsenek megoldani egy problémámat. édesapámmal, az erővel az agresszióval van ez kapcsolatban. él bennem kétféle sárkány. az egyik szelíd és bölcs. a másik vad és fékezhetetlen, vele elutasító vagyok, emlékeztet az édesapámra. ezzel a sárkánnyal is kapcsolatban van.
értik ők, hogyne értenék. egy ideig hallgatnak, majd az egyikőjük azt mondja menjek el fürdeni. jobbra nézek, a mutatott irányba és meglátok egy szép erdei tavat. hol volt ez a tó eddig? még sosem láttam. mindegy is! most itt van. elindulok a tóhoz és látom, hogy egy magas szikláról vízesés zúdul, ez táplálja a tavat.
bemegyek a vízbe, picit hűvös, de nem didergek vagy fázok. beúszok a tó közepére és csak most eszmélek: nem látom mi van a víz alatt. milyen lények lakhatják a tavat.
ebben a pillanatban valami örvényt csinál körülöttem, de ez nem nagy örvény, csak azt érezni belőle, hogy körülöttem úszkál. iszonyatosan zárkózottá válok. összeszorítom magam, minden porcikám.
félek. nem tudom mi az. egyre közelebb érzem magamhoz és azt érzem, hogy körbe szimatol. sikítani volna kedvem de nem teszem, hiszen a bölcsek küldtek a vízbe, ez nem történhet cél nélkül. vagyis meg kell bíznom bennük – a lehető legjobb történik velem most.
egyszer csak magával húz le a víz alá ez a valami.
a víz alatt kinyitom a szemem és meglepődök, hiszen csodaszép áttetsző a víz messzire ellátni benne. mesebeli víz alatti birodalomban vagyok. ettől megnyugszok. és mindjárt meg is lepődök, mert aki eddig körbeúszott és szimatolt nem más volt mint a bennem élő vonzó sárkány.
most már bátran vagyok vele. korábban már a hátán is ültem, meglovagoltam és együtt táncoltunk. most is engedi, hogy megsimogassam, átölelem a nyakánál. a vízben nem is tudom hogy lélegzünk, de nem érzek légszomjat. kérem a sárkányt, segítsen megoldani a problémám. elmondom neki is amit az indián bölcseknek.
a hátára ültet és víz alatti száguldásba kezdünk.
a tó feneke felé megyünk ahol Földanya szíve van. a lávát látom ahogy kitüremkedik pár helyen, mintha érrendszer lenne. a sárkány nem habozik sokat, bemegy a láva folyamba és azon keresztül jut el egy barlang bejárathoz. itt partra tesz és várakozik. körbe nézek de nem látok semmit. csak két sziklát, mint egy kaput. valami erő megragad és a két sziklához kötöz.
senki sincs itt, még is azt érzem, nagyon sokan vannak. kezek érintenek. furcsa. nem látom kiknek a keze. az érintések egy darabig idegenül hatnak és váratlanul. aztán megszokom őket és jó esik a simogatásuk.
a simogatás egyre több energiát ad, már erotikussá alakul át. a melleim simítják és a testem egyre vadabb lázban ég. cikáznak bennem a forró vágy energiái. jól esik a szeretkezés. nem tudom kivel, kikkel szeretkezek. abnormális ami történik. ki vagyok kötve, azt sem tudom ki és kik vannak itt. ráadásul nem is egy lény… és mégis extatikus élményem van. a vágy a csúcsokig jut bennem. csodálatos érzés kerít hatalmába. meglehet Szűz Mária is hasonlatos módon foganhatott … érzem a vad ösztönös erőt. hirtelen felvillan egy férfi arca akivel ebben az életemben nagyon vad szeretkezéseink voltak és felvillan az apám arca is, ő az aki nem engedte ezt a kapcsolatot.
aztán megint látok egy jelenetet. sok férfi van egy helyen én pedig kivagyok kötözve. rajtam mozognak egymás után. megerőszakoltak. apám arca is ott van köztük. ő a főkolompos. ott látom még köztük janót és pistát is. pista a volt szeretőm, akivel megéltem a szexuális csodák birodalmát. janó pedig az akivel nem történt semmi sem kettőnk közt, csak leveleztünk és egyszer 24 órát töltöttünk együtt. az ő arcát mutatták meg nekem a tűzben a legutóbbi tipiben. egy korábbi életemben, megerőszakoltak. több férfi egyszerre. ezen a ponton már zokogtam és a testem továbbra is tűzben égett. kértem áldást a férfiakra, és megbocsátottam nekik. az energiák forróak, tüzesek voltak bennem, majd elégettek. a fájdalmas zokogás és a megbocsátás, az alázat, a felismerés, hogy azt én is akartam és a továbbra is égető, izzó vágy egyszerre tomboltak bennem.
megértettem, ez a vad sárkány, amit elutasítottam eddig. ezért volt apummal gyerekkoromban az a „furcsa játék” amit játszott velem. majd a szembenállás mikor végre férfiak vettek körül, és a totális féltékenységi roham, ami agresszióba futott, mikor megérezte, hogy egy férfi karjaiban felülmúlhatatlanul érzem magam.
jó ez a peyote zene, egy órát utaztam vele. kicsit máskép …
február 2nd, 2012 hó
vöröses színű az égbolt, mintha vérrel festettek volna át mindent, a vöröses látvány szívszorító és félelmetes … a sötétszürke felhők gyorsan, szinte átvágtáznak az égen, szédülök a látványtól, de még a föld is mozog alattam, legjobb lefeküdni a földre.
mikor a külvilágot kezdem érzékelni, fizikailag rosszul vagyok. hányingerem van, és a káosz mintha egy nagy tornádó tölcsére lenne, be akar szívni engem is, mint mindent maga körül. valami kis részt ki is szív belőlem, de azt a részem nem bánom.
eszembe jut, hogy középpontomat kell megtalálnom …. hogy befelé figyeljek csak, sehová máshová, mert más most nem számít. földanya dalokat kezdek énekelni, eleinte bátortalanul hagyják el a hangok a torkom, végül már szívből jön és amint a szívemre kezdek figyelni a rosszullétem, és a külvilág káosza homályosodni kezd, majd megszűnik. a napot látom meg, de valami eltakarja, ép mint amikor napfogyatkozás volt, csak most sötétebb van. olyan mintha megállt volna az idő …
hófehér minden most ott ahol az indiánokkal, szoktam találkozni beszélgetni… a tűz sem ég, a helyét is hó borítja. nincs itt a három bölcs sem, csak az egyikük, ő is vastag prémekkel borítja testét. visszásan hat, hogy én egy szál bőrgatyában vagyok, félmeztelenül és még a földanya dalokat énekelve önfeledten ugrálok a tűz helye körül… egyszer csak eszmélek és ránézek az öregre: - hisz miért nem ég a tűz? ha fázol, gyújtsál tüzet magadnak - hangzott a válasz. na de hogyan, hát se gyufám, se semmi … de az öreg már hátat fordított nekem és megindult a ködös havas tájon át a messzeségbe.
de most hová mész? - kezdtem egyre inkább aggódni. eddig mindig segítettetek, voltak feladatok, meg minden, most meg itt hagytatok a havas pusztában, se tűz , se semmi….
az aggodalmam kezdett a tetőfokára hágni körül néztem, mindent elborított a gyönyörű tiszta fehér hó. sehol egy lábnyom vagy ami a Szent Szüzességét megtörte volna a hónak. azonosultam a fával, hogy könnyen tüzet csiholhassak, először táncolni kezdtem a fában, hogy a forró tánctól majd lángra kapnak a fa hasábok, de nem jártam sikerrel …. a messzeségből Torda hangját hallottam, azt énekelte, hogy Tűz Te gyönyörű, Tűz Te megtisztító mindig ég mindig ég … és ahogy a dallam, a szavak átjárták a testem, a lelkem a szívem elkezdett felmelegedni, éreztem ahogy a szívemben tűz lobog. kinyitottam hát a mellkasom, és kivettem a csöpp lángot, és betettem a fahasáb közepébe. tovább énekeltem most már én a Tüzes dalt és a lángocska nőni kezdett, majd több nyelvével körbe nyalta a hasábot, átterjedve a többire is.
örülni kezdtem azt gondoltam, most majd visszajön az indián bölcs és jönnek majd a többiek is. de hiába kémleltem a tájat semmi sem mozdult. engem itt hagytak. magamra hagytak. kint a pusztában, távol mindentől. akár vadállatok is felfalhatnak … félni kezdtem. mit fogok enni, megfogok fagyni … elindultam hát bele a messze tájba … magam mögött hagyva meztelen lábnyomaim. fázni kezdtem amikor a medvémmel együtt egy barlangban találtam magam. a medve körém feküdt, a hasával melegített. nagyon hálás voltam neki, és szeretet járta át a lelkem. elaludtam. mikor felébredtem nagyon meglepődtem. a látomás eddig részében férfiként láttam magam, most pedig vér volt alattam … nővé váltam. a barlangban ott láttam RJ-t, azt várt: a véremből a kezembe vettem egy részt és a barlangban lévő patakba mostam. erre várt a RJ….
sokféle dolog jár az agyamban mostanság.
az elmúlt hét eléggé megterhelő volt mindannyiunk számára. volt minden, ami csak lehetett. először peti fiam kezdte egy osztályfőnöki figyelmeztetéssel, rasszista megnyilvánulásáért. ezt folytatta balázs a másik gyerek, fegyelmezetlen magatartással szintén beírással.
az apjukkal a suliba mentünk beszéltünk a tanárnővel. de nem csak a gyerekek ügyei kerültek felszínre, hanem mi magunk is. azt éreztem végig rajta, hogy sajnálja amiért elváltunk, és visszavágyódik…mondjuk múltkor említette is, hogy az anyagi okok miatt érdemes volna összeköltöznünk. hmmm … boldogtalan azzal a lánnyal akivel most van. a csajszi mindent elkövet, hogy a kedvébe járjon. ahogy fütyül, úgy táncol. ugrik, ahogy az ex böffent egyet. szó és grimasz nélkül. tudja gyermekeim apja, hogy nem lehet ez miatt hosszú távú projekt. bár még mindig azt mondja, ha eldönti, hogy a megalkuvást választja, akkor azt végig lehet vinni. bár arra a kérdésre, hogy és akkor mennyire lennél önmagad, nem tudott választ adni.
a napokban megint erősödött bennem az az érzés, hogy készülnöm kell a nehezebb időkre. végig gondoltam mire lesz szükségünk, ha bekövetkezik az amit érzek.
kell egy listát készítenem. túlélő listát
(nincs is táskám, amibe pakolni tudok….)
nem hallgatok híreket, nem nézek tv-t. nem tudom mi folyik a nagy világban, pontosabban csak annyit tudok amennyi beszivárog más emberek elmondásából…
ez tökéletesen passzol ahhoz a látomáshoz amit nem régiben kaptam. megérzések…..
már nem is kérdés, inkább csak hagyom – legyen ahogy lennie kell.
az egyik internetes közösségi portálon ismét összeakadtam SZ ZS-l. érdekes.
kb. 3-4 éve randiztunk párszor … akkoriban azt éreztem a fiú nagyon szeretne többet is , tőlem csakhogy éreztem a bizonytalanságát is, láttam a saját bizonytalanságom is, jobbnak láttam nem kipróbálni, milyen két bizonytalan ember együtt.
azonban rendszeresen össze futottunk a neten imitt amott, több alkalommal váltottunk is pár levelet egymással … és most amikor már azt éreztem, egyáltalán nem lényeges, hogy legyen valakim … most kezdtem elfogadni, hogy akár egyedül is maradhatok erre az életre …. pár nappal ezelőtt, max egy hete újra felbukkant… és most találkoztunk is személyesen, nem maradt abba a kapcsolat felvétel pár levél váltással ….
örömmel vártam. várakozás lakott bennem, kíváncsiság – mivé vált, hogy alakult a személyisége.
eljött a nap, az óra.
belépett az ajtón és nagyon jó érzés fogott el. mint amikor már régóta vár az ember valakire és azt érzi, megérkezett.
méregettük egymást. nagyon nyíltan és őszintén beszéltünk az életszakaszaink legmélyebb bugyrairól is. kérdezgettük egymást és a kérdések mind puhatolózó jellegűek voltak, egymás korlátainak irányába, ki mit hajlandó odébb tolni kicsit a másikért, mi az amiben biztos nem hajlandó változtatni, stb.
érdekes beszélgetés volt!
egy olyan kapcsolat lehetőségét kaptam meg, amiből nagyon sok jót lehet kihozni.
azt érzem most, hogy tudatosan, nyíltan, őszintén, egymás építését szolgáló kapcsolat lehet ebből…
mikor eljött az idő, hogy búcsúzzunk, türelmesen megvárt, nem húzott kabátot, hogy közelebb érezhessen magához és átölelt. az ölelése jól esett. biztonságban éreztem magam mellette. két szájra puszi is volt … ami még este is ott vibrált a számon.
amint haza ért, keresett telefonon, írt levelet… szóval figyel a kapcsolat tartásra és a minőségére is.
